Mielőtt hallanánk, olvasnánk zarándokaink tapasztalatairól, nézzük meg, hol voltak, mit láthattak. Akik pedig már jártak Csíksomlyón, de idén nem sikerült eljutniuk oda, azoknak emlékeztető, ez az írás. Mindenesetre jó, ha tudjuk, mi is van Csíksomlyón, és miért zarándokolnak el oda évről-évre  Magyarok százezrei.
Csíksomlyó története a XII-XIII. századra megy vissza. Legelőször a pápai tizedjegyzék említi 1333-ban Sumbov, majd 1334-ben Sumlov néven. Az egyházközség patrónusa Szent Péter és Szent Pál apostolok. Nevét a Somlyó hegyétől (1035 m) kapta. A Somlyó helynév a somlik - somlyik igéből származik, amely suvadó hegyet jelent. A Csík előnév a tájra utal.
A ferences szerzetesek, valószínű, hogy az 1400-as évek első felében telepedtek le véglegesen Csíksomlyón.

Az első gótikus templom

A Csíksomlyón korábban megtelepedett ferencesek 1442-1448 között felépítettek egy gótikus stílusú templomot, amelyet Sarlós Boldogasszony tiszteletére szenteltek fel 1448-ban. (Sarlós Boldogasszony: Szűz Mária látogatása Erzsébetnél, július 2-án van a búcsúnapja.) A gótikus templom építésében a hívek mellett jelentős segítséget nyújtott a ferenceseknek Hunyadi János erdélyi vajda, hálából Istennek a törökök fölött aratott győzelemért (1442).
Ez a gótikus templom a következő három és fél évszázadon keresztül sok bővítésen és átalakításon ment át. Az 1661-es török-tatár betöréskor felgyújtották és a tetőzet teljesen leégett. Kijavították és ebben az alakjában egészen 1802-ig fennállott. Akkor lebontották és anyagát beledolgozták a mostani barokk templom falaiba.

A barokk templom

A barokk templomot 1804-ben kezdték építeni Schmidt Konstantin építész tervei szerint, és 1876-ban fejezték be teljesen, a templomi berendezésekkel együtt. Ugyanabban az évben, augusztus 20-án szentelte fel Fogarassy Mihály, erdélyi püspök.
A templom berendezésének nagyobb részét Papp Miklós, brassói festő és szobrász készítette. A mellékoltárok és a szószék már a XIX. század első felében elkészültek. A következők: Szent Ferenc oltár, Szent Antal oltár, Szent Erzsébet oltár, Szent Anna oltár, Nepomuki Szent János- és Keresztelő Szent János oltár, Kortonai Szent Margit oltára és a kórus alatt a szenvedő Jézus oltára.
Külön értéket képvisel a temploban a stalluma szentélyben és a szószékaz templomhajó déli falán. A kórust Pfeifer Antal gyergyószentmiklósi mester készítette el 1831-ben. A kórus legfontosabb bútora az orgona, amely 1931-ben épült a mai formájában. A színes üvegablakok 1905-1911-ből valók, a csehországi Grottauban gyártották és helyezték el a templom ablaküregeiben. A főbejárati üvegablakokon Jézus és Mária monogramja, valamint a ferences jelvény látható. A Mária kegyszobor jobb oldalán Szent István király, bal oldalán Szent László király szobra áll. Grödenben (Tirol) készültek 1905-ben, Runggaldier József szobrász alkotásai, magasságuk 2,60 méter.
Az 1980-as években készültek a sekrestye és a folyosó ajtaján lévő domborművek. Alkotójuk Vincefi Sándor hajdani csíkszeredai szobrászművész. A templomhajóban, a baloldali hosszú pad támláján látható domborműveket Imets László csíkszeredai művész készítette az 1980-as években. Magyar és ferences szenteket ábrázolnak. A kórus alatt, kimenet jobb oldalon, a háromszéki főkapitány, Mikes Kelemen (nem a rodostói!) síremléke található (1686). A templom előcsarnokában, a tartóoszlopokon elhelyezett márványtáblák a somlyói rendház nagyjainak emlékét őrzik.
A templom diadalívén latin nyelvű kronosztikon áll:

A piros betűk római számokként összeadva, a diadalív építésének dátumát eredményezik (1834).  Erőss József kézdivásárhelyi mester építette.
A templom homlokzatán látható Mária-szobor rézből készített ötvösmunka. Rottenbacher brassói mester alkotása, 1837-ben készült. A szobor felett latin nyelvű kronosztikon olvasható:

A pirossal írt római számok az 1830-as évszámot adják (a tornyok építésének befejezési éve).
A templomot Urbanszky Fülöp kolozsvári festő festette ki 1911-ben. P. Écsy János házfőnök 1973-ban renováltatta a festést (az oszlopokat, a mennyezet mezőit és a romlásokat javíttatta ki).
1948-ban, XII Piusz pápa a templomot Basilica minor, (Kisbazilika) rangra emelte

A csíksomlyói ferences kolostor

Az 1440-es években épített gótikus templommal egyidőben kisebb méretű kolostort is emeltek Csíksomlyón a ferences szerzetesek. Ennek emlékét őrzi a mostani kolostor falába beépített gótikus ablakkeret a pincében és egy gótikus portálé az alsó folyosón. Ez az ősi kolostor sok változtatáson és bővítésen ment keresztül, mignem esedékessé vált egy nagyobb kolostor építése.

A kolostor mai alakjában az 1773-1779-es években épült. Már kezdettől fogva a templomot és kolostort erős falak övezték. Ide menekült a környék népe a XVI-XVII. században a sorozatos tatár betörések idején. 1661-ben a török-tatár túlerőnek nem tudtak ellenállni. A pogányok felgyújtották a templommal együtt a kolostort is. Igen sok embert megöltek, az életerőseket rabságba hurcolták. Többek között négy ferences esett áldozatul, négyet pedig fogságba vittek. Az áldozatokat a templom előtti tömegsírba temették.

Az utolsó, keletről betörő tatár hordák 1694-ben ugyancsak pusztítással fenyegették a kolostort és a falak közé, menekült népet. P. Nizet Ferenc, belga származású szerzetes-tanár vezetésével, a diákok és a nép visszaverték a tatárokat. Érdekes az ebben a szembeállásnál, hogy a tanár papircsákót készíttetett a diákokkal, csatarendbe állította őket és Kissomlyó oldalában, a reggeli ködben olyan zajt és lármát csaptak, hogy a tatár betörők nagy hadsereget sejtve megfutamodtak. Ezt a pánikot kihasználva, a székely atyafiak nyomukba eredtek, szétverték őket. Még a tatár vezér fia is elesett a csatában. Ennek az ütközetnek emlékét őrzi a hosszúaszói Xántusz-kápolna, valamint a Csíkszentlélek határában lévő Véres-kép. Ettől fogva nem volt több tatárbetörés.

 A Kegyszobor

A templom legértékesebb tárgya a Szűz Mária kegyszobra. A XVI. század elején (1510-1515) reneszánsz stílusban készült, hársfából. Alkotója ismeretlen. Magassága 2,27 m. A világon ismert kegyszobrok között a legnagyobb. A napba öltözött Asszonyt ábrázolja, akinek lába alatt van a hold, fején a tizenkét csillagból álló koszorú. Királynőként is ábrázolja Szűz Máriát: fején korona, jobb kezében jogar, bal karján tarja szent Fiát, a világ Megváltóját. 1798-ban, Batthánnyi Ignác erdélyi püspök idején az egyház "Csodatevőnek, segítő szent Szűznek" nevezi el.

A Kegyszobor a Mária-zarándoklatok középpontjában áll. Régi szokás, hogy a zarándokok, miután a Kegyszobor előtt Máriához, Isten Anyjához könyörögtek, megsimogatják a Kegyszobor lábát, hozzáérintik ruhájukat és kegytárgyaikat. Így óhajtják kiesdeni a maguk számára az Istenanya áldását.

A századok folyamán a Kegyszoborral sok csoda történt, sok ima meghallgatásra talált. Többször olyan fényben ragyogott a szobor, hogy világossága betöltötte a templomot. Nagy katasztrófák előtt szomorúnak látták az emberek az arcát.

Az 1661-es török-tatár dúlás alkalmával, amikor a templomot felgyújtották a tatárok, a Kegyszobor sértetlen maradt. A hagyomány szerint az egyik tatár vezér, azt gondolván, hogy a Kegyszobor nagyon értékes lehet, el akarta szállítani, de az olyan súlyossá vált, hogy nyolc pár ökör sem tudta elhúzni a szekeret. A tatár vezér ledobta a szobrot a szekérről, kardjával hozzávágott, megsebezve a Kegyszobor arcát és nyakát. Ezek a sérülések ma is láthatók a Kegyszobron. A tatár karja bénán hanyatlott alá.

Az idők folyamán a hívőknek a Kegyszobor előtt elmondott imája, a Boldogságos Szűz Mária közbenjárására, igen sokszor meghallgatásra talált. Ennek emlékét őrzik a Kegyszobor két oldalán kifüggesztett fémtárgyak (fogadalmi tárgyak). Ezek a XVII-XVIII-XIX. századokban készültek. Imameghallgatás esetén ilyen fogadalmi tárgyakat készíttettek és adományoztak hálából a Szűzanyának. Az 1940-es évektől napjainkig, márványból készült hála-táblák tanúskodnak arról, hogy a Szűzanya most is meghallgatja tisztelőinek imáját.

A Kissomlyó hegyen három kápolna áll. Közülük a legrégibb és művészeti szempontból a legérdekesebb:

Építésére hiteles adat nincs. Losteiner Leonárd ferences történetíró adatai szerint "Capistrán János és a nagy Hunyadi 1456-ban, a Megváltó átváltozásának napján, augusztus 6-án, a Salvator nevét segélyül híva nyerték meg a csatát"; vagyis a nándorfehérvári győzelem emlékére épült. Az egyhajós, boltozott, négyszögletes szentélyű középkori kápolna a XV. század második felének alkotása. 1680 körül bővítették Mikes Kelemen háromszéki főkapitány és Kálnoki Sámuel erdélyi kancellár támogatásával. Ugyanakkor készült a címerekkel díszített donga is. 1800 körül festették a kazetták alakos ábrázolásait, valamint az ugyancsak kazettás mellvéddel ellátott nyugati karzatot.
A boltozat kazettáin angyalfejekből és barokk növényi elemekből összeállított keretekben apostol, illetve ferences, jezsuita és remete szentpárok láthatók. Négy kazetta virágdíszes. A karzat ötkazettás mellvédjén Patrona Hungariae feliratú Madonna, Szent István és Szent László királyok képei, valamint virágdíszek vannak megfestve. 
1679-ben készült a főoltár, Haller János neje, Kornis Katalin fogadalmából. A középső képen a keresztet tartó Krisztus festett alakja látható. Ezt Pál apostol és Katalin vértanú festett képei fogják közre. A diadalív előtti déli mellékoltár, felépítésében, festett faragványaival és a Fájdalmak Emberét ábrázoló oltárképével közvetlenül kapcsolódik a főoltár mesteréhez. Az északi mellékoltár Máriát királynői viseletben, karján Jézussal jeleníti meg. Felépítése és festett dísze késő-reneszánsz jellegű. Ez a második, a két oltár készítőjével egy időben dolgozó, de más mestertől származhat.
A déli oldalon egyszerű szemöldökgyámos gótikus ajtó látható "Renov.Salvator 1678" felirattal. A középkori épületnek ez volt a bejárata. A középkorban a kápolnát kőfal övezte.
A Salvator-kápolna épülete és művészi berendezése a vidékies gótika, reneszánsz és barokk jellegzetes és fontos emléke.
Az ajtó előtt hatalmas, díszesen kidolgozott kőkereszt áll, oldalán vésett szöveggel. 1876-ban állították a gyergyóalfalvi hívek az 1567-es győzelem emlékére.

A Szenvedő kápolna

A Salvator kápolna keleti oldalán van a Szenvedő Jézus kápolnája, ami egy kis fülke csupán. Benne az oszlophoz kötözött Jézus szobrát őrzik. A kivételes szépségű szobor 1810-ben készült. A hagyomány szerint ebbe a kápolnába zárkózott be, böjtölt és ostorozta magát az a bűnös ember, aki bűnbánatot akart tartani és vezekelni akart bűneiért.

A Szent Antal kápolna

A Kissomlyó-hegy nyugati oldalán van a Szent Antal kápolna. Az első kápolnát Mák János ferences testvér építette az 1661-es dúlás után. 1750-1773 között újraépítették - immár nagyobbra méretezve - a mai kápolnát, amelyet azután többször is javítottak. Legutóbb P. Écsy János házfőnök javíttatta 1975-ben és az oltárt szembeoltárra változtatta. Barokk oltárképe Szent Antalt, a védőszentet ábrázolja.

Keresztek a Kissomlyó oldalában

A Kissomlyó-hegy aljától a meredek oldalon út vezet a Salvator kápolnához.Ezen az úton vannak felállítva a keresztút stációi, amelyeket a búcsús nép szívesen jár végig, imádkozva a keresztútat. Jézus hágójának nevezik ezt a székelyek. Vannak közben más régi kőkeresztek is, amelyeket Stációs kereszteknek hívnak és előttük gyakran imádkoznak. A Csíksomlyóra zarándokló nép az egész Kissomlyó hegyét szent hegynek tartja.

Csíksomlyó búcsújáró hely jellegét az adja meg, hogy már a XV. században virágzik a Boldogságos Szűz Mária tisztelete a székely nép körében. A környék népe, Mária-ünnepeken Somlyón gyűlt össze.
IV. Jenő pápa az 1444. évi körlevelében arra buzdítja a népet, hogy legyenek segítségére a ferenceseknek a templomépítésben. Viszonzásul - a kor szokása szerint -, búcsút is engedélyezett a jótevőknek. A templom építését azzal indokolja a pápa, hogy "a hívek nagy sokasága szokott összejönni ájtatosságnak okából és gyakorta nem szűnik odagyülni, Máriát tisztelni".
Azóta is megszakítás nélkül tart a zarándoklat Csíksomlyóra, Szűz Mária tiszteletére.
1567-ben újabb fordulat következett be a búcsújárásban. A hitújítás korában János Zsigmond, erdélyi fejedelem, haddal akarta a színtiszta katolikus Csík, Gyergyó és Kászon népét az unitárius vallás felvételére kényszeríteni. Csík, Gyergyó és Kászon népe, István gyergyóalfalvi plébános vezetésével fegyvert fogott hitének védelmére.
A gyülekező Csíksomlyón volt, pünkösd szombatján. Isten kegyelmébe ajánlották magukat és Szűz Mária segítségéért esedeztek, majd elindultak a Hargitára, szembeszállni a hitújítók hadával. Ezalatt az idősek, az asszonyok és a gyermekek Somlyón maradtak és győzelemért imádkoztak. A csata diadallal végződött. A győztesek nyírfaágakkal ékesítették fel lobogóikat és úgy vonultak le a Hargitáról. A templomban maradt nép elébük ment, és együtt jöttek vissza hálát adni a győzelemért és megköszönni a Szent Szűz segítségét. Ennek a történelmi eseménynek emlékére fogadalmat tettek, hogy ezután minden évben, pünkösd szombatján elzarándokolnak Csíksomlyóra. Ezt az ősi hagyományt őrzi és folytatja a mai napig Mária népe. Ugyancsak az eredeti hagyomány szerint, nyírfaággal kezében, vagy a járművét feldíszítve tér haza otthonába.
Csíksomlyó most is a katolikus székelység hírneves búcsújáró helye. Most már a más vallású keresztény hívek is szívesen vesznek részt a búcsújárásban. A Szűzanya iránti tiszteletben a buzgóság az idő mulásával sem lankad. Év közben is szüntelenül özönlik a nép Somlyóra Máriát tisztelni, köszönteni, előtte imádkozni. 1990 óta minden évben több százezer ember zarándokol Somlyóra és vesz részt a Szűzanya tiszteletére tartott körmeneten, szentmisén.
A kegytemplom és a búcsú értékes tárgyai közé tartozik a főoltár bal oldalán található Labarum, amit a nép labóriumnak nevez. Amikor a papság ezen jelvénnyel az élén felér a Kissomlyó hegyen lévő Salvator kápolna elé, eléneklik az "Egészen szép vagy Mária" éneket és azután folytatódik tovább a körmenet.

[Home]  [Köszöntő]  [Mécses]  [Fényképek]  [Linkek]  [Vendégkönyv]